Rovartani lapok : havi folyóirat különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra

OL
461
.:R873
ENT

szt

BEREN TANA 195

ig es
DPAa BA

2 ayz ag
apa

Ég 9
pia 6:

agz áfa agy agy age ES 2886 LIS ZS ZS Z-őö5 ZS 2/8812 755 AA
3 S RÉS Ha RÉS ZÖSA sets ös vös TÉS vő: ESR GÉs a okacAacka 9 S VÉSZ

7
"e XIII. kötet. 1906. — Április 4. füzet,
bé SAE 4

agy
2AXA Pp

ROVARTANI LAFÓ

HAVI F SZEECYEKEEEE

ae
5

különös tekintettel a hasznos és KEEN fovarokri.

pok —— ix ce gmétell AZ

13 d

4.

a4.SIl DR. BEDŐ ALBERT BIRÓ LAJOS "DR. CHYZER KORNÉL
. 5

s4.d DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR

Vt

a 0]

ao

KÖZREVÜKÖDESÉVEL " ;

SZERKESZTIK

a

3,
a

A - AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ.

agz
a oka

4
ace.

ZXSESÉ

age

agy ga agy
a.p4a 04 ac)

BUDAPEST, 1906

a

A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA
VIII, FŐHERCZEG SÁNDOR-UTCZA 19

mo agz
a.

egéssétek minden his ő első napján, slus ő és auguúsztus havak kívételé

Előfizetési ára egész évre 8 kor.

De
2
2

B

Bt

ov
De
bagy
hr

Ze

vel

. Tartalom.

A. Aigner Tajos : Új né lepkealakok. EZAZ
Uhryk Pivadar : Adalék Magyarország lepke- fannájához
Csiki Firrnó : Magyarország; szú-féléi. Ő. két ábrával.
A. Aigner Lajos: Magyarország pillangói XI ZA
Czekelius Dániel dv.: Adalék irdély jebkes fannájához.

Különfélék, sös AES 5 ;
A rovarok. szánalomérzéke. ú5-e E a BELE Sák S
DES ASZOZBO ITL CAHÓJÁTÓL 2 sz 1 SE E
Megeszik-é a madarak a méheket ? . E S
Stephanitis AZOJEND ES li a E kSls É
A M. Nemzeti Muzcum hangyagyüjtemény ÖLE s
Ulbrich Ede: Madár mint lepkevadász. eze s
"D. E.: Lycaena learus és a pók. AZÉ ÉBE
Éphestia dtülnajeta. ee a ET ae

Irodalom. TESZ et KE
Sehilsky J., Die Kafer EUTONAE ernezt ei Csibi Emmó. .

Bő iki Ernő: Nagyaraszád bogárfaunája. : B füzet

A kiír. magy. Természettudományi Társulat állatta
szakosztálya minden hónap. első LUK CVIII. Eszterházy
utcza. 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen át.

. féle jeüttérlőben (Kerepesi: út. 449 találkoznak.

Kedvezmény. . E CEZ
já 1é0E 1898 , 1899. , dzs ő . 1901, .1902., (1903. 90 ÉSz

I áron. - kaphatják. Az előbbi fötetekkől SS. a ie kötet 4
ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk.

. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz Oz
utcza 8 ezímzendők

zá án at dé

Uj magyar lepkealakok.")
Írta A. Aigner Lajos.

A lepkészetnek egyik legérdekesebb oldala a fajváltozatok
tanulmányozása. Nem tekintve a mesterséges úton előállított el-
téréseket, melyeknek a tudományra való fontossága ma talán
még kellően meg sem itélhető és méltányolható, már a szabad
természetben előforduló fajváltozatok is rendkívül érdekesek arra
nézve, ki ily jelentéktelennek látszó eltérések iránt érzékkel bír.
Ámde azok tanulmányozása nemcsak érdekes, hanem a faj meg-
itélésére fontos is.

A faj fogalma számos lepkealakot illétőleg eléggé ingadozó.
Merő véletlenség volt, melyik alakot írták le törzsfaj gyanánt,
mely mellett a többi, utólag felmerült alak kénytelen volt annak
fajváltozataként szerepelni, illetőleg magát annak alárendelni. Igy
p. o. Peeris Napi L. és számos más fajnál az első ivadékot is-
merték el törzsfajnak, viszont Pieris Daphidice L. és sok más
fajnál a második ivadékot tekintették annak.

A rendszernek kritikai revisiója alkalmával, nézetem szerint,
zsinórmértékül kellene venni azt, hogy kivétel nélkül a tavaszi
ivadék tehintessék a törzsfajnak, miert miként az eltérések tanul-
mányozása tanusítja, a legtöbb esetben ez az ivadék az állandó,
kevéssé változó, míg a nyári ivadék sokkalta inkább hajlik az
eltérésre. Ezt érthetővé teszi az a körülmény, hogy az előbbinek
báb alakjában, többnyire csupán a téli hidegséggel kell meg-
küzdenie, holott az utóbbi az időjárás különböző változásának van
kitéve, a mely mind a hernyót, mind a bábot érheti.

De még valamely nemnek egyes fajai, s azok egymáshoz
való viszonyára is fogunk esetleg nem lényegtelen következteté-
seket vonhatni, hogyha egyszer végig tekinthetünk mindegyik faj
variabilitásán, vagyis az eltérések azon körén, melyet az egyes
fajok felmutathatnak.

7") Bemutatta szerző a K. M. Természettudományi Társulat állattani szak-
osztályának 1905. májusi ülésén.

Rcvartani Lapok XIII. 1906. április.

70 A Aigner Lajos.

Ez idő szerint a legtöbb lepkegyüjtő megelégszik azzal, hogy
gyüjteménye magába foglalja az egyes fajok s azok elnevezett
fajváltozatainak 1—2 példányát; vajon azok egyébként változ-
nak-e és miként változnak, az iránt legtöbbjében hiányzik az.
érzék. Örvendetes azonban, hogy folyton gyarapszik azok száma,
kik a lepkeeltérések iránt érdeklődnek. Magam is közéjük tar- A
tozom. iz

Évek hosszú során, mióta egyáltalában foglalkozom a lep- B.
kókkel, az volt vezérlő elvem, hogy minden: szín. rajzolat vagy
nagyság tekirtetében eltérő példányt gyüjteményembe helyezzem. —
Igy történt, hogy az évek folyamán az eltéréseknek nem egy
érdekes sorozatát állítottam össze, mely az igényelt helyre s a
ráfordított fáradságra nagyon is érdemes volt. ;

Ha immár, az anyagnak hosszú évi gyüjtése után hozzá-
fogok ahhoz, hogy emez eltérések kis részét névvel jelöljem,
ebben nem az a kórságos divat vezérel, hogy nevemet mint 0
, autor" megörökítsem, hanem tisztán az az óhajtás, hogy meg-
rögzítsek oly alakokat, melyek az elkülönítésre valóban érdemesek, ;
mindenesetre sokkal nagyobb mértékben, mint számos varietása öt
az újabb , specialistáknak", kik valamely fajnak 1—2 tuczat s ;:
térését egy lélekzet alatt elnevezik.

No, de nem akarok recriminálni, sőt inkább a vétkezőkkel
vétkezni, s ennélfogva áttérek a birtokomban levő fajváltoza-
tokra. Ezek a következők :

Aporia Crataegi L. ab. Koyi m. ?. Ezt az igen érdekes
fekete fajeltérést már korábban leírtam és rajzban is bemutattam
(Rovartani Lapok VI. 1899. 17.), de azon alkalommal el nem 8
neveztem, mivel rendkívüli jelenségnek tekintettem. Utólag azon- 0.
ban értesültem arról, hogy Karlsruheban Daub M. gyüjtemé- 13
nyében is foglaltatik hasonló példány és Bohatsch Ottó közlése
szerint Machek cs. tanácsos Bécs környékén és újabban Pater-
nionban (Karintiában) is fogott egy-egy ily példányt. Ennélfogva
ezt az alakot, mely már nem tekinthető szerfölött nagy ritka- úgő

ságnak, elnevezem, még pedíg első hazai lepkészünk Koy Tóbiás
emlékére.

Orsova 1898. Habetin J. gyüjtése.

Melitaea Cinxia L. ab. Horváthi m. ?. Egész felülete kor-
mos fekete, a világos fakóbarna alapszín imitt-amott felbukkan
ugyan, de majdnem csak a felső szárny szegélye előtt levő fol- 7
tok sorában jut érvényre, a szegélyen álló pontok valamivel sÖ- 388

tétebb barna színűek Az alsó szárnyon alig tünik fel a szem- ;
foltok sora. Alsó lapja szabályos.

Uj magyar lepkealakok. 71

; Isaszegh 1902. május 20. Átmeneti alakok Csepel szigetén
is szoktak előfordulni. Ezt a feltünő alakot a kiváló Hemipterologus
Dr. Horváth Géza tiszteletére nevezem el, a ki a lepidopterolo-
giától sem áll távol.

Melitaea Cinxia L. ab. Uhryki m. ?. Felső szárnya csak-
nem rajztalan, csak a szárny tövén s a tőtéren áll nehány fekete
psz ESEK ketluol fekete Cab éke belső szegélyen
Hé öles tettei öt ő y ÉGE csaknem egészen fekete, csak

; gely felé kissé világosabb, a szemfoltokat magába
foglaló szalag igen széles. A szegély végig szélesen fekete. Alsó
apján a fekete rajz igen erőteljes.

Budapest, 1895. fogta dr. Uhryk Nándor, a kiről ezt az
érdekes alakot el is neveztem.

Melitaea Cinxia L. ab. Mocsáryi m. :. Az előbbi alaknak
ellentéte. A. felső szárny összes rajzai egybefolynak és az egész
fekete színezés a középtéren levő nagy foltta egyesül, a szárny
töve is fekete; a szegélytéren csak nehány fekete folt mutatko-
zik. Alsó szárnya csaknem egészen fekete, csupán az elülső
szegély felé látható némi barna rajz; a szemfoltokat magába fog-
laló szalag keskeny. A szegély végig szélesen fekete. Alsó lapján
a fekete rajzolat igen erőteljes.

Nagy-Lévárd (Pozsony-m.) fogta Zahradka K. E. Ezt a szép
alakot jeles Hymenopterologusunk Mocsáry Sándor-ról nevezem
el, aki a lepkészet terén sem ismeretlen.

Melitaea Phoebe Knoch ab. Geyeri m. z. A felső szárny raj-
zolata igen megfogyott: a tőtér rajza erőteljes, a középtéren azon-
ban csupán az elülső szegélyen álló erőteljes kerek folt látható,
a szegélytéren pedig az elülső és belső szegélyen a szabályos két
fekete sávnax csupán eleje és vége mutatkozik. Az alsó szárny
csaknem egészen fekete, csupán a szegély felé tünik fel a meg-
fogyott szalag, mely a szegélyholdak sorával csaknem összeolvad.
Alsó lapján a tőtér rajzolata igen erőteljes.

Szaár (Fejér-m.) 1902. május 29. Ezt az alakot, mely nagy"
jában megfelel a M. Athalia ab. Corythalia Hb.-nek, Geyer GC.
Gyula tiszteletére nevezem el, aki a felvidék lepke-faunájának
felkutatásában érdemeket szerzett.

Melitaea Didyma 0. ab. Kempeleni m. ?. Mindkét szárny
rajzolata szabálytalan nagyobb fekete foltokká olvad össze. A felső
szárny szegélytere csaknem rajztalan, csupán a szalagszerű folt-
sort jelezi nehány hosszukás apró folt. Az alsó szárnyon -erőtel-
jesebbek ezek a hosszúkás foltok. A felső szárny alsó lapján az

ei
Tt
§

3

72 A. Aigner Lajos.

összes fekete foltok, kivált a foltsorban levők hosszúkásak ; azóó
alsó szárny tőterén igen erőteljes a fekete rajzolat. 28

Mátra-hegység 1898. fogta Dr. Uhryk Nándor. Ezt a szép "
alakot elhúnyt lepkészünk Kempelen Radó tiszteletére nevezem —
el, aki a Mátra faunájának felkutatása körül érdemeket szerzett.

Melitaea Didyma 0. ab. Fischeri m. ő A felső szárny egész
rajzolata a tőtéren levő nehány szabálytalan . folttá zsugorodott
össze, csupán az elülső szegélyen mutatkozik kerek folt s a sze-
gély előtt homályos foltok sora. Az alsó szárny belső felét csak-
nem egészen ellepi a fekete szín, holott külső fele rajztalan,
csupán a szegélyfoltok láthatók. Alsó lapja különösen érdekes.
A felső szárny, a felületbeli kerek folt s a tőtéren levő halványabb
rajzon kívül teljesen rajztalan, csupán a szegély mentén álló
pontok láthatók, szintúgy mint az alsó szárnyonis. Az alsó szárny
tőterén mutatkozik az alapszín, a rendesnél több fekete petytyel,
az egész közép- és szegélytér ellenben sárgás, csupán a szegély
előtt vonul rajta át vörösessárga csik.

Kassán fogta Dr. Fischer Herminius vezértörzsfőorvos, buzgó
lepkész, kinek tiszteletére el is nevezem.

Argynnis Dia L. ab. Hudáki m. Ezen igen változó fajnak
egyik nőstényén az alsó szárny tőtere, valamint a szárny külső
fele kormos fekete, csak a keskeny középső szalag s a szegély-
holdak sora mutatja az alapszínt.

Vinkovczén (Pozsega m.) fogta Koca György főerdész. Hudák
E. Ágost elhúnyt szepesi lepkész emlékére nevezem el.

Melanargia Japygia Hbst. var. Clotho Hb. ab. immaculata
m. Rajzolata igen gyönge, alsó szárnyán a szemfoltok sora tel-
jesen hiányzik vagy csak nyoma látszik, nemkülönben hiányzik a
felső szárny csúcsán levő szemfolt.

Puszta-Peszéren fogtam nehány példányát. 2 JEA

Melanargia Galatea L. ab Franzenaui m. Az összes rajzo- 3
latok fölül is, alul is halvány fakó barna színt öltöttek.

Csepel-Sziget, Isaszegh. Ezt a feltünő alakot Framxzenau
József-ről nevezem el, aki Erdély lepkefaunájának fekutatása
körül egykoron nagy érdemeket szerzett.

Lycaena Bellargus Rott. ab. Czekelii m. iz, égszín felülete
kékesszürke színt öltött. Alsólapján az alsó s árny szegélyfoltjai
igen halvány színűek.

Puszta-Peszér 1898. juni. 12. Ezt az alakot érdemeket szer-
zett erdélyi lepkészünknek Dr. Czekelius Dámi-l nagyszebeni fő-
orvosnak ajánlom. A

§

há" zti

Új magyar lepkealakok. 73

Lycaena Bellargus Rott. ab. parvipuncta m. di, felülete
szabályos, az alsó szárny szegélypontjainál fogva azonban hajlik
a var. punctifera Obth.-hez. Felső szárnyának alsó lapjain hiány-
zik a tőbeli szemfolt s ebben hasonlít a L. [Icarus ab. icarinus
Ser.-ra.

Buúdafok, 1904.

Lycaena Bellargus Rott. ab. coníluens m. d, rendkívül
kicsiny. Felülete szabályos. Igen sötét színű alsó lapján a felső
szárny tövén levő foltot két folt, a középholdat pedig kettős folt
helyettesíti, míg a 2. sejtben álló folt befelé ívszerűen meghosz-

. szabbodott, úgy mint L£. Icarus ab. arcuata Weym.-nél; az alsó-

szárny 2. sejtjében levő folt is meghosszabbodott.

Orsova, 1598. jun. 29.

Hypogymna morio L. ab. Nátlyi m. i, törzsalakja egészen
kormos fekete, csupán potrohának hátulsó fele és lábai sárgás-
barnák. Az eltérésnek színe fakó barna, amely szín a pikkelyzésre,
a csápokra és lábakra is kiterjed, csupán tora és potrohának
alapja fekete, de fakó barna finom szőrökkel sűrűn borított;
rojtja világos fakó barna. A nőstény szintén világos színű.

Csepel-Szigetén olykor nem ritka. Bécs környékén is előfor-
dul Bohatseh Ottó szerint. Nátly József multszázadi érdemes
lepkész emlékére nevezem el.

Malacosoma neustria L. ab. unicolor m. Ezt a rajztalan
alakot a jegyzékekben régóta említik ezen a néven, melyet immál
az irodalomba is óhajtok bevezetni. Országszerte található.

Calophasia casta Bkh. ab. Birói m. A rendszerint fehér
színű felső szárnyon a tőtér fehéres szürke, a középtérnek ke-
vésbbé élesen elhatárolt fekete rajzolata igen kiterjedt s a sze-
gélytéren elmosódva folytatódik, úgy, hogy esupán a szárny CSÚ-
csa felé, az elülső szegélyen mutatkozik az alapszín nagy folt
alakjában. Az alsó szárny egészen szürke, a szegély felé fekete ;
az alsó szárny rojtja belső felében szürke.

Isaszegh 1902. május 25. Ezt a jellemző alakot Biró Lajos-
ról nevezem el, aki Új-Guineában számos lepkét is gyüjtött.

Boarmia gemmaria Brahm. ab. Rebeli m. 3. Mindkét szárnya
kormos fekete, csupán a szegély előtt lefutó csipkés vonal fehér.
Számos Boarmia-faj hajlik az elsötétedés felé. B tekintetben ha-
sonlít a jelen eltérés a B. repamndata ab. migricata Fuchs, B. ro-
boraria, ab. infuscata Stgr., B. crepuscularia ab. defessarta Err. és
B. consortaria ab. Humperti Hump. eltérésekre.

Kassán fogta dr. Fiseher Herminius vezértörzsfőorvos. Ezt
az alakot dr. Rebel H. kitünő lepkésznek ajánlom.

74 A. Aigner Lajos.

Arctia Caja L. ab. flava m. Alsó szárnya élénk t téglavörös
helyett vöröses sárga színű, többnyire felső szárnya is gyérebb
barna rajzú a törzsalaknál; potroha sárgás VÖTŐS. ;

Hazánkban ez az aal nem ritka. Az ab. j/lavra név régóta 8
használatos, ezennel az irodalomba is fát korm bevezetni. "aat8

Arctia Hebe L. ab. Wassi m. ?. Alsó szárnya, valamint 48
potroha élénk barnás sárga, nemkülönben alsó lapján a felső szárny"
tőtere is. Eg
Nezsider 1900. tenyésztette Sehmidt Antal lepkész. Ezt a 7
szép alakot buzgó lepkészünknek, gróf Wass Bélá-zak ajánlom,
a ki Erdély Jepke-faunája körül érdemeket szerzett.

Zygaena carniolica Sc. ab. Vángeli m. A petiyek keret
nélkül valók, potroha piros övet visel. Ellentéte a Z. carmiolica
var. Berolimensis Stgr.-nek, melynek potroha egészen fekete. 58

Verőeze, 1903. julius közepén nem igen ritka. Ezt az alakot
a ,Rovartani Lapok" egykori szerkesztőtársa Dr. Vángel Jenő
után nevezem el, a ki a felvidéki lepke-fauna ismertetése körül
érdemeket szerzett,

Végül hadd foglaljon itt helyet még nehány külföldi . el-e 0.
térés IS. i s:

Lycaena Damon Schiff. ab. caeca m. £. Alsó szárnyának 0.
alsó lapján hiányzik minden szemfolt.

Bécs környékén, Mödlingben, ez az alak Bohatsch Ottó sze-
rint, nem igen ritka s aligha Magyarországon is található.

Chilades trochilus Frr. var. grisea m. A törzsalak sötét-
barna, fonákja barnás. Jelen fajváltozat kisebb, szürkésbarna,
csaknem szürke, alsó lapja világos szürke, csaknem fehér.

Cziprus szigetén ez az alak úgy látszik helyettesíti a törzs-
fajt. Bordan István magyar lepkész 1900. junius havában nagyobb
számban gyüjtötte ott.

Thecla Ilicis Esp. var. mauretanica Stor. ab. Fountaineae
m. Ez az alak úgy szózat a var. mauretamica-hoz, mint
az ab. Cerri Hb. a mi törzsfajunkhoz. A var. mauretanica kisebb...
a hazainál, fonákja sötét, csaknem egyszínű. Jelen eltérés
körülbelül oly nagyságú, mint a mi Ilicis-ünk. — Színezése
fakó — sötétbarna, ezt azonban nagyon háttérbe szorítja "
az a nagy fakó vöröses sárga folt, mely a szárny tövének, elülső
és külső szegélyének kivételével a felső szárny egész felületét —
elfoglalja. As elég hosszú farknyújtványnyal ellátott alsó szárny
szegélye felé többé-kevésbbé iz sel e színezés mutatkozik,

eg l

Adatok Magyarország lepke-faunájához. 7:

színbe. Fonákja csaknem egyszínű világos szürkésbarna, csak a
szegély előtt lefutó fehéres vonal s a szárny zugában álló szem-
folt látható némileg.

Miss M. E. Foumtaine buzgó angol lepkésznő Algirban,
Alaya al Hadad környékén 1904. junius közepén számos példá-
nyát fogta ennek a neki ajánlott érdekes eltérésnek s azokból
átengedett nekem is egynehányat.

Adatok Magyarország lepke-faunájához.
Irta Uhryk Tivadar.

Nehány fajváltozatnak és eltérésnek szorosabb megfigyelé-
sénél sikerült nehányának magyarországi honosságát megállapí-
tanom. Amily nehéz európai új lepke-speciest felfedezni, ép oly
könnyű az hiszem az ismert fajváltozatokra ráakadni. Ahol a faj
előfordul, ott bizonyára fajváltozatai is előfordulnak. Hiszen a faj
. — eltérései és változatai többnyire az időjárás s az abnormális táp-
— — Jálkozás folytán jönnek létre. És ha ez más országban vagy vidé-
ken megtörténik, megeshetik nálunk is. Csakhogy mi ezen válto-
zatokat nem kisérjük a kellő figyelemmel. Ha fogunk a rendestől
eltérő állatot, helyet szorítunk neki a gyüjteményben és ezzel
azután végeztünk. Ha azonban az irodalomban is utána néznénk,
bizonyára jelentékenyen emelhetnők a magyarországi fajváltozatok-
számát,

Az általam megfigyelt fajváltozatok a következők :

Caradrina guadrpunctata w. leucoptera Thnbg. A rendes-
nél sötétebb, felső szárnya sötétszürke, rajza erősebb. Eddig
csak a skandináviai félszigeten, Finnországban és az Uralhegység
ben találtak. Két példányom van; az egyiket 1903. aug. 20-ikán
fogtam a Svábhegyen, a másik 1904. május 5-ikén talált bábbó
kelt ki nálam.

Eublemma arcwunna war, argillacea Tausch. Welső szárnya
sárgásszürke, vagyis fakó színű és ennek folytán a harántos sáv
kiemelkedik. Az alsó szárny világosabb. Déli Oroszországból
Görögországból és Ázsiából volt eddig ismeretes. Egy hím pél-
dányt fogtam tavaly a Harkasvölgyben. Ugyancsak ezzel egy.
idejüleg fogtam v. blandula Rbr. egy hím példányát is, melynek
felső szárnya vörösesbarna. Hzt a fajváltozatot Bohatsch Ottó is
fogta. (I. a Rovartani Lapok XI. kötetének 9. füzetében.).

16 Csiki Ernő.

Zygaena Scabiosae ab. díivisa Stgr. A középső sáv két foltr
oszlott. Solymáron fogtam 1903. jun. 25-ikén két példányt. Az
egyik typikus, a másiknál ellenben az alsó sáv teljesen ketté.
oszlott, a középső két folt pedig alig észrevehetőleg még ÖSSZe-
függ, első pillantásra azonban öt foltúnak látszik. Eddig csak
Dalmácziából ismertük. ín

/ygaena punctum v. dystrepta F. A foltok összefolytak,
az egész felső szárny egyszínű piros. Orosz-, Görög-, Olaszország-
ban és Kis-Ázsiában fordul elő. Demáezé ze is megfigyelték
már, én a Svábhegyen fogtam. s Ez

Z/ygaena, Acmilleae v. arragonensis Stgr. A vörös foltok a
rendesnél jóval nagyobbak és többé-kevésbbé összefolynak. Spa-
nyolország Arragonia nevű vidékéről volt eddig ismeretes. Tawalyialt 8
fogtam a Rákosi erdőben egy példányt. 88

Z/ygaena Achulleae ab. confluens. A tőbeli piros foltok a két
középsővel összefolynak. Az én példányomnál, mely még 1888- ból ke
származik, a felső három és az alsó két folt folyt össze. É

Zygaena Melitoi var. confusa Stgr. A piros foltok többé- Bé.
kevésbbé összefolynak. A Staudinger-Rebel-féle katalogus Ázsia
Ala Tau nevű hegységét említi termőhelyeként. 1903-ban egy pél-
dányt budapesti bábból kaptam. F

Csupán e nehány fajváltozat az, melyről megemlékezni 3
akartam. 1 5

Magyarország szú-félét.
Irta Csiki Ernő.
18

A szú-félék, mint már láttuk, két családot alkotnak, ezeket
a következőképen választhatjuk széjjel:

A Jess a [árd okes me e ha brasoszróak Üe Sas

A. A fej lefelé álló (hypognath), keskenyebb mint az előtor,
a szemek harántosak és laposak. Az előtor háta felül
kisebb-nagyobb fokban befedi a fejet, az előtor oldalán
nincsen az első lábak felvételére szolgáló mélyedés.
A lábfej első íze rövidebb mint a többi íz együttvéve.

1. család : főidáes 88

B. A ej vízszintesen álló, majdnem szélesebb mint az elő- —. 3

Magyaroszág. szú-féléi. 7

tor, a szemek kerekdedek és kiállók. Az előtor háta elül

egyenesen. lenyesett, a fejet felül nem takarja be, az elő-

tor oldalain az elülső eczombok : felvételére szolgáló

mélyedés van. A lábfej első íze vékony és hosszú, leg-

alább olyan hosszú, mint a többi íz együttvéve. 1St
2. család: Platypodidae.
1. család: IPIDA E.
(Bostrychidae, Scolytidae auct,)

A fej keskenyebb mint az előtor és utóbbi által többé-ke-
vésbbé fedett. A felső állkapcsok erősek, a szemek hosszukások,
harántosak és laposak. A csápok rövidek, többnyire térdesek,
részei a tőíz és a gömbősen végződő rövid csápostor. Az előtor
háta olyan széles mint a szárnyfedők, felülete egyenletesen pon-
tozott. A szárnyak gyengébbek. A czombok összenyomottak, a
lábszár hosszabb, mint a lábfej, a külső széle fogazott vagy tüs-
kés és csak ritkán ép. A lábfej ál-ötízes, az első íz rövidebb,
mint a többi együttvéve, a negyedik igénytelen, visszafejlödőtt,
a karomízen két kampószerű karom van. A potroh hasóldalán öt
lemezt számlálhatunk, ezek közül az első kettő összenőtt.

Az Ípidák négy nemzetségre oszthatók, némely szerző sze-
rint azonban csak háromra, a menyiben a Hylesimmi és Hylastim
nemzetségek jogosultságát nem ismerik el és azokat együvé-tarto-
. zóknak mondják.

A nemzetségek meghatározó kulcsa:

1. Az előtor háta oldalt ormosan szegélyezett; a szárnyfe-
dők a csúcson vízszintesen végződnek, az első lábszár
külső éle sima, külső sarka a csúcson kampószerűen
befeléshajkós c ass ses e me eme ze s Eccoptogasítrini.

— Az előtor háta oldalt nem szegélyezett; a szárnyfedők
a csúcson meredeken lefelé hajlottak, az első lábszár
külső széle fogazott vagy legalábbra végén egy kifelé

TANYULtÁAOSSAlTENYVETZE LÉ s e sz S EE ea d
2. A szárnyfedők tövének széle rovátkolt vagy felhajló és

TOSAZOD ze ké tes ÉS EB oz dt ze én kos EIYIESÍNiNi:
— A szárnyfedők tövének széle ormos, nem flatkolt sem

TS EZELZO HÜ ss sz zok EKE ST S TT ás EL ee OS
3. Az előtor háta pontozott A harmadik lábfejíz többnyire

EG KATÉNÚL KS eSérka ES ES ee Ela OL LIV TÁS tini.

— Az előtor háta elül szemecskézett vagy dudorkás. A har-
madik lábfejíz mindig hengeres. :-.. .. ... .. 4. Ípini.

78 Csiki Ernő.

1. nemzetség: E.eccoptogastrini
(Scolytini)

Az előtor háta oldalt majdnem az elülső széléig ormosan
szegélyezett. A paizsocska mélyen fekvő, de tisztán kivehető. A
szárnyfedők a csúcson vízszintesek, lemettszettek. A potróh has-
lemezei a mellvégtől a csúcs felé lejtősek, azaz oldalról nézve
emelkedők. A csapok a szemek előtt erednek, nem térdesek, rövid
tőiízzel. A lábszár külső széle nem fogazott, a csúcson előreálló
kampóval, a harmadik lábfejíz szélesebb, mint a második, két-
karéjos. A mellvég hátsó oldallemezei jól láthatók.

Az ide tartozó fajok a lombos fákat lakják, ezeknek külső
fakelméjében, a fafehérjében élnek.

Az Eccoptogastrim nemzetséget faunaterületünkben egyetlen
egy nem (Eccoptogaster) képviseli.

45
15. rajz. — Eccovtogaster Ratzeburgi Jans. és 16. rajz. E. multistriatus Marsh.

potroha, az 1—5. haslemezzel.

1. nem : Eccoptogaster Herbst.
(Scolytus Geoffr., auct,)

A csápostor hétízes, a esápbunkó ennél hosszabb, nagy és
pikkelyes. A szemek hosszukások, keskenyek, elül alig — öblösek.
Az elülső csípők egymástól nem oly távol fekvők, mint a hátsó
csípők, a lábszár külső széle sima, nem fogazott, az elülső láb-
szárak görbültek. A mellvég hátsó oldallemezei szélesek. A test
fénylő, többnyire csupasz, az előtor háta sokszor sötétebb színű
mint a szárnyfedők.

A fajok meghatározó kulcsa
1. A második haslemez közepén nincs kiemelkedő dudorodás

vagy tüske s(L5. TAjz ) eses Sze te RÉT ESÉS
— A második haslemez közepén dudorodás vagy tüskeszerű
fogacska emelkedik ki (16. rajz). ... --- 11. multistriatus

2. A homlokon egy többé-kevésbé éles hosszanti 18 emel-
kedil: ki... 2s Se sgebj e ét etásak zt tá LEE ITÉL EZENE TES

--— . A homlok laposan domborodó, kiemelkedő kogázátn él
nélkülsasét és

É;
- Aa
§

3.

10.

Magyarország szú-féléi. 19

A homlok közepe nem hosszú sárga szőröktől molyhos,

Oldalt hosszússzórok mélkül. s. 21". 27 scolytus
A homlok vékony és hosszú szőrökkel fedett, a Stee
nem molyhos SEEN AEZGET E TESB E CSE Vá e ON ESB, E

A szárnyfedők közterecskéi sorokban pontozottak és még
a varrat mellett sem ránczoltak vagy harántul kar-
CZOMA eses ez osépgese kae 3 8 CET ELEBÉ Nat
A szárnyfedők sűrű KÖrOLban pontozottak és " különösen
a varrat mellett erősebben rézsutosan karezoltak vagy
HÖZ BEL ES 8 EST Ete e Et TESTE E SE ÉGETÉSE AREN RL VNEOETT a
A második haslemez Miuzzj eses, a had a : vózlemés féle
Ted ZetősS ÜlYDeNSEMmelkedtkeste se te e TETT €s
A második haslemez lejtős, a has a MEEÉVE7 felé tehát
CSYENSSÁ VONTA emelkedik a esze azzá SE sza veti őfe
A szárnyfedők sötétszínűek, a varrat a szárnyfedők kö-
zepéig benyomott, a közterecskék pontsorai felette finomak.

3. laevis
A szárnyfedők rozsdavörösek, a varrat csak elül benyo-
mott, a közterecskék pontsorai majdnem oly erősek mint
a rovátkák pontjáli:.--- 2. 2 0. "2- ... "4. pygmaeus
Az előtor háta oldalt szétszórtan és finoman, a középen
még finomabban pontozott. A szárnyfedők esúcsszegé-
lyének felső éle sima, az alsó rovátkos. .. .. 5. pruni
Az előtor háta oldalt és elül sűrűn és erőteljesen, a kö-
zépen szétszórtabban és finomabban pontozott. A szárny-
fedők esúcsszegélyének felső és alsó éle rovátkos.
6. carpini
A szárnyfedők csúcsszegélye csak oldalt rovátkos, a

varrat felé sima. BEN SE SE ÉSA BETA S OR ége sz Ültő intricatus
A szárnyfedők esúcsszegélye EZéSzÓBEN finoman fogacs-
KAZOLLVAGYZELOSE DE TONKÁTKOS Esz e Eu EL: ba ráléji Ok

A második haslemez függőleges, a has a csúcs felé me-
redeken görbülve emelkedik GYE ME es et OZ ZÁGOTÁS
A második haslemez lejtős, a has ívesen emelkedik a
CRESTE LESBE E SSE KS EA S S Se ES te zkeel te tt si éz 0
Az előtor hátának pontjai kerekek. --- --. 9. amygdali
Az előtor hátának pontjai elül és kétoldalt hosszukások
és többnyire ránczokba folynak össze. —.. 10. rugulosus

80

Magyarország pillangói.
Írta A. Azgner Lajos.
38

3. Apatura Ilia Sehiff.!)

(Schiffermillez €. Denis), - System." Verz. d. Sehmettene
der "Wiener: Gegend pr Aa 1 s mot Ero) SibnEGE
Samml. europ. Schmetterl. Pap. fig. 115—6, 809—10O; Iris
Bs per, Die-eürop. Sehmetterl in Abbild. T tab. MEEAess2s
tabs 3esetosel e
A szárnyak sötét barna színűek, a híméi ibolyás kék tünet-

tel. A felső szárny csúcsán és közepén fehér foltok állanak; az

alsó szárnyon fehér vagy (eltéréseken) sárga szalag van, mely le-

felé keskenyedő, belül öblözött, fogas kiszögellés nélkül. A felső.

szárny rót keretű szeme mindig tisztán látható. Az alsó szárnyon
alul nincsen meg az előbbi faj vörös barna színezése és fehér
szalagja; a külső szegély kékes szürke. Kifeszítve 60—75 mm.

Hazánkban országszerte található, sőt Magyarországon való-
színűleg épen úgy mint Dél-Francziaország és Tirolban 2 ivadék-
ban, t. i. május-juniusban és augusztus-szeptemberben. Többnyire
ritka, helyenkint gyakori; nedves réteken nyárfák körül szokott
röpködni s ugyanúgy fogható mint az előbbi faj. Mindenütt igen
variáló, Eperjesen a következő alakokban figyelték meg: 1. d,
baloldalt ibolyás, jobboldalt kék tünettel; 2. $, számtalan fekete
ponttal behintve; 3. $, melynek rozsdaszínű szegélysávja a felső
szárny szemfoltjánál kezdődve, az alsó szárnyon folytatódik, és
melyen minden sejtben egy-egy szem mutatkozik ; 4. $, melyen

a középső szalag a felső szárnyon egészen, az alsó szárnyon pe-.

dig csak annak alsó felébeu hiányzik.

Az ab. [liades Mitis,) melyen a szalagok- és szemfoltoknak
nyoma sem látszik, csupán 2, olykor 4 fehér apicalis petty tünik
elé, némelykor azonban észrevehető az alsó szárny szemfoltja is: a
törzsfajhoz úgy viszonylik mint az ab. Jole az [ris-hez. Csak
Novákon (Nyitra m.) és Eperjesen találták, a hol átmeneti alak-
jal is előfordulnak, úgymint: 1. alsó lapja olyan mint a Clytie-é ;
2. a felső szárnyon nincsen szemfolt s a szalag helyett csak
szetfolyó apró, az alsó szárnyon valamivel nagyobb sárga foltok
vannak.

1) Ilia: Romulus és Remus anyja.
2) Ilia utóda.

pet

aA

ér

es 14 mat pdt d
s ét 8 MAT ajá
AA ttal án madi SE LR zat ÖS

b.

34

ső

Magyarország pillangói. 1

A törzsfajt helyenkint kiszorítja az ab. et var. Clytie Schiff."

melyen a világos szalagok és foltok okersárgák, kivéve: az api-
ealis három pettyet, mely fehér marad, az elülső szegélyen tő
felől pedig rőtszínű folt mutatkozik.
k Szintoly változó mint törzsfaja ; p. o. Eperjesen Dahlström
Gyula következő eltéréseket figyelte meg: 1. $, számos fekete
ponttal behintve; 2. 3, fehér középső szalaggal és pettyekkel.
Ugyanaz hermaphroditát is fogott, mely bal oldalt a hím, jobb ol-
dalt a nőstény rajzolatát és színét mutatja.

A Olytie-nek oly példányai, melyeken a középszalag csak-
nem teljesen elenyészett és többnyire csak 2—53 fehér apicalis
petty jelentkezik, az ab. astasioides Stgr.-hez?) tartoznak és Ülytie-
hez úgy viszonylanak, mint a Jole az Iris-hez és az lliades az Ilha-
hoz. (Eperjesen).

A Olytie-nél jóval világosabb színezésű a var. rubescens
Esp.3) — var. dilutior Stgr.), melyen a rőt szín az uralkodó. Egyik
eperjesi példányon esupán a felső szárny szemfoltjánál s az alsó
szárny szegélybeli holdjainál mutatkozik sötétebb szalag, egyéb-
ként egész felülete többé-kevésbbé egybefolyó sárgás barna színt
mutat. Más eperjesi hím példányon a rőt alapszínből csupán a
felső szárny 4 tőbeli pettye és szeme, valamint az alsó szárny
holdacskáinak sora tünik ki; ezek a rajzok feketék és -környe-
zetük valamivel sötétebb a szárnyak többi részénél. Kúnfélegy-
házán és Marillán is megfigyelték.

Még ennél az alaknál is világosabb színű a var. 4os Rossi")
Alapszíne inkább zsemlyeszínű, középső szalagja pedig csont.
színű, csupán apicalis pettyei fehérek; ellenben valamivel söté-
tebb mindkét szárnynak tőtere; a felső szárny szeme és 4 től
beli pettye, valamint az alsó szárny foltsora pedig barnára hajlik-
Megfigyelték Aradon, Eperjesen és Kúnfélegyházán. A törzsfajná-
kisebb s a Clytie-hez közeláll avar. Metis Frr."), melyen az alsó
6) szárny belső zugán álló szem teljesen hiányzik vagy ponttá zsu-
€3 gorodik. Budapest, Pécs, Felsó-Lövő, Eperjes, Titel és Vukovár
környékén figyelték meg és kivált a Tisza mentén és Szerém
megyében lép fel helyi fajtaként ; az utóbbi helyen Anker L.

1) Tengeri nimfa neve.

2) Az Astasta-hoz, Clytie synonymjéhez, hasonló.
3) A vöröses.

1) A világos.

5jA hajnal istennője.

6) Az eszélyésség istennője.

82 A. Aigner Lajos.

jegyzetei szerint 4 ivadékban, nyáron 3 hétről 3 hétre újonnan
jelentkezik és többnyire magasan ül a fűzfákon. Ugyanaz felje-
gyezte, hogy Dél-Magyarországon (a ,Bánság"-ban) valamelyes
helyi alak is tenyészik, melyet var. valesina-nak nevezett el. Ez
bizonyára a var. Bunea H. S.) melynek alapszíne a szürkés
sárga felé hajlik.

A. Metis-t Spuler önnálló fajnak tekinti, de a felhozott
jellemek nem eléggé határozottak; ennélfogva ezélszerűnek lát-
szik, azt ezentúl is az [lia fajváltozatának tekintenünk, mind-

addig, míg felfedezendő hernyója alapján határozott különbséget

megállapíthatunk.

Az lha hernyója az [ris-éhez igen hasonló, de szennyesebb
zöld, 40—50 mm. hosszú. Kitelelve májusig nyár- és fűzfákon
él, úgy mint : Populus tremula, dilalata, canescerms és pyramideám,
(nyárfa), Sahc caprea, viminahs és rosmarimfolián (fűzfa). Bábja
fehéres zöld.

Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig: A.-
Ausztria V-VIII., F -Ausztria és Szilézia VI—VII., Cseh- és Mor-
Vvaország VII., Galiezia VI—VIL, Bukovina és Románia VI—VIII.,
Bulgária V., Salzburg és Karinthia VI—VII. Elterjedési köre : Finn-
országtól Liguriáig (62—439") és Páristól Japánig (20—1609).

II. alcsalád. Nymphalinae.

A csáp fokozatosan megvastagódott; a tapogató tagolt,
különböző hosszúságú; a félső szárny háromszögű, az alsó szárny
lekerekített; többnyire élénk színezésű. A hernyó hengeres, tüS-
kékkel vagy áltüskékkel borított. A báb szögletes, gyakran fémes
foltokkal; szabadon függő.
£.. : Mindkét. szarny középsejtje nyitott et EN 9 TES SRE

Csak az alsó szárny középsejtje nyitott; a szárnyak
feketésbarnák, fehér sávval és a felső szárny csúcsa
felé fehér petyekkel 5 zs LE 1. nem. timbnitis §

2. A szárnyak feketésbarnák, fehér szalagokkal és foltok-

kal, hosszúkásak, lekerekítettek ... ... 2. nem. Neptis F.
A szárnyak élénk színűek. szélesek, fogazottak, kiszö-
gellökérvagyziiaj totta kesek es eeéseteeESNeSBe CÉ KÖSSZ ES ETÉO

3. A felső szárny gyöngén kiszögellő, az alsó szárny leke-

rekített, fogazott... 27 0. 8 nem. Pyrameis Hb.

1 bunos: domb.

nr

Magyarország pillangói, 83

" Mindkét Szárny kiszögellő és fogazott - -
4. Az alsó szárny kevéssé fogazott, a felső szárny erőseb-

ben; belső szegélye csaknem egyenes 4. nem. Vanessa F.

Mindkét szárny erősen fogazott, a felső szárny belső

szegélye igen hajlított... --- ---- ZRÉK elése 5
5. Az alsó lapon betűszerű fehér folt van B. nem. 2. Polygonia Hb.
AZ algos lapon kuszálttorajzólat vam ez SZE: ő
6. A felső szárny kevéssé hajlított, az alsó szárnyon némi
kiszögellés van 8 az (Tesz D 6. nem. Arachnia: Hb.
A szárnyak lekerekítettek, kiszöggellés Holkülses ess ösze kán
7. A szárnyak vörösessárgák vagy feketésbarnák, fekete
vagy rozsdaszínű foltokkal .. .. 0... 7. nem. Melitasa F.

A szárnyak vörösessárgák vagy barnássárgák, fekete
rajzokkal; az alsó szárnyon alul rendszerint ezüst fol-
OKÉV RA S ez OS ET őse SE Oz NEM ÁTOYNHISET

1. nem. Limenitis F.!)

A felső szárny középsejtje zárt, az alsóé nyitott. A csáp
fokozatosan megvastagodott. — A hernyó hengeres, hátán végig
két sor tompa ágas tüske áll, a fej kéthegyű. A báb fején két kis
kiemelkedés, hátán baltaszerű púp van. A 9 palaearetikus faj
közül hazánkban három honos.

1. Az alsó szárny szegélye előtt vörös félholdak sora áll;

az alapszín feketés barna .. . SA oszén: Bápuli [a

Az alsó szárny szegélye előtt nem állanak vörös félholdak 2
2. A szárnyak kékesfeketék, fehér sávval és a felső szárny

közepén fehér petytyel, mindkét szárny szegélyén feketés
kék pettyek sora van ".2 0. 0... £- Gamilla Sehifi,
A szárnyak feketésbarnák, fehér sávval s a szegélyen
két sornyi fekete petty van, a középfolt hiányzik Sibyilla L

1. Limenitis Camilla Schiff).
(Sechiffermiller £ Denis), Syst. Verz. d. Schmetterl. der

Wiener Gegend p. 182. (1776.); Lucila Esper, Die europ.

Sehmetterl. in Abbild. I. tab. 38. fig. 2.

A szárnyak alapszíne kékesfekete, mindegyikének szegély én
fekete és kék pettyek sora áll. A felső szárnyon tisztán feltünő
középfolt és a csúcsán fehér petty van; közöttük 4—5 fehér folt
áll egy sorban. Az alsó szárny közepén kevéssé összefüggő fehér

1 Valamely görög istennő mellékneve.
2) Camilla: római női név.

S

84 Dr. Czekelius Dániel.

foltok harántos sora jelentkezik. Alsó lapja vörösesbarna, szegé-
lyén egy sornyi fekete petty áll; egyébkint az utóbbi fajéhoz
hasonló rajzolattal. Kifeszítve 48—60 mm. :

Magyarország — középhegységeiben erdőszéleken, virágzó
lonczbokrokon, juniustól szeptemberig, helyenkint két ivadékban
fordul elő; a II. ivadékú példányok rendszerint kisebbek.

Hernyója zöld, hátán 2 sor vörös tüske, 40—45 mm.
hosszú. Tápláló növényei: Lomicera gxylosteum, coerulea, caprifo-
lium, periclymenum és tartaricum (loncz), valamint Symphoricarpus
racemosus. Pécsett junius közepétől julius közepéig találták. Bábja
barnásszürke, -kevés fémes folttal.

Erőfordul a követkevő szomszédországokban : A.-Ausztria és.
Karinthia VI. VII., Tirol, Csehország, Bukovina (1 pld.), Romá-
nia VII., Bulgária. b

Elterjedési köre: Königsbergtől Algirig 55—359 és Páristól
Perzsiáig 20—709.

Adalék Erdély lepke-faunájához.
Irta Dr. Czekelius Dámael.

Legutóbb közölt adalékom Erdély lepke-faunájához (megje-
lent a , Verhandl. und Mittheil. des siebenbürg. Vereins für Natur-
wissenschaft." 53. kötet 1905 ; ismertetését lásd , Rovartani La-
pok" 1905. 132. Il.) folytatásaként felsorolom ezennel amaz érde-
kesebb fajokat, melyeket az 1904. év folyamán saját magam
gyüjtöttem Nagyszehen környékén, valamint azokat is, melyeket.
Klement Róbert fogott Előpatak környékén. Megjegyzendő, hogy
van e fajok közt olyan, mely Erdélyből eddigelé még nem volt
ismeretes, sőt olyan is, mely egész Magyarország faunájára új.

Argynmis pales Schiff. Fogarasi havasok: Podrág-tó VIII. 10,

Erebia Gorge Esp. Fogarasi havasok: Bulea-tó VIII. 3.

Ochrostigma velitaris Rott. Előpatak,

Drepama binaria Hfn. v. uncinarta Bkh. Előpatak.

Bryophla raptricula Hb. Nagyszeben VIII. 11.

Senta marittima Taugsch. Nagyszeben VIII. 14.

Petilampa arcuosa Hw. Előpatak.

Acidalia straminata Tr. Előpatak; — wuwmnbellaria Hb. Elő-
patak.

3
T Fás)
"gt zása este Ea BESE

kV
Keen !
Po
438gg
A:
A
3
At:
zalai
54ó
2
"E
eb.

2

d A
írj

et

Ma

ső

hé

si

ha

: 7

4.

vi

j

Adalék Erdély lepke-faunájához. 85

Ephyra linearia Hb. v. strabonaria Hb. Nagyszeben, Előpatak,
Larentia vittata Bkh. Előpatak; — jumwperata L. Előpatak.
Tephroclystia pusillata F. Kis-Csűr VI. 5.

Biston strátaria Hufn. ab. terrarius W. Nagyszeben,
Kebelia surtentella Brd, Kis-Csűr, Előpatak.

Crambus paludellus Hb. Nagyszeben VIII. 1. — fristellus ab.

— paleellus Hb. Nagyszeben VIII. 10. IX. 5.

Chilo phragmitellus Hb. Előpatak.

Scwrpophaga praelata Sc. Nagyszeben.

Homoecosoma binevella Hb. Előpatak.

Heterographis oblitella Z. Nagyszeben VII. 21. VIII. 18.

Pempelhia subornatella Dup. Nagyszeben VIII. 18.

Euzophera fuliginosella Hein. Előpatak.

Epischmia prodromella Hb. Előpatak.

Selagia argyrella F. Nagyszeben VIII. 14. Vizakna VIII. 1.

Salebria betulae Goeze. Előpatak ; — faecella Z. Előpatak.

Rhodophaea advenella 7k. Nagyszeben VIII. 11. Előpatak.

Psamotis hyalinatis Hb. Nagyszeben VIII. 20, Vizakna VIII. 10.
Flópatak VIII. 10.

Pione-, croceahs Hb. Vizakna VIII.-1.: — elutahs Schiff,

Előpatak.
k Pyrausta cespitalis Sehiff. ab. intermedialis Dup. Nagyszeben
V..€, VIII. 14. ; — sanguinalis L.. Nagyszeben: VIII. 1.

Platyptiha gonodactyla Schiff. Előpatak.

Pterophorus scarodactylus Hb. Előpatak.

Acalla cristana Előpatak; — variegana Schiff. Előpatak ; —
guercimana Stett. Nagyszeben (fiatal erdő) VI. 29,

Capua favilacceana Hb. Nagyszeben (fiatal erdő) V. 10. 15.

Cacoecia crataegana Hb. Nagyszeben (öreg hegy) VI. 23.;
— rosana L. Nagyszeben (öreg hegy VI. 10.

Lozopera framcillana FK. Előpatak.

Conchylis epilinana 7. Kis-Csúr VI. 5.; — ciliella Hb. Viz-
akna VI. 25.

Euxanthis fulvana F. Nagyszeben (fiatal erdő) VI. 2.

Olethreutis textana H. S. Nagyszeben (fiatal erdő) VI. 18.

Emblema candidulana Nolek. Nagyszeben VI. 9. ; — fulvana
Stgh. Szebenhegység (Szeben-patak) VII. 25.; — sünilana Hb.
Előpatak.

áAÁncyhs uncana Hb. Nagyszeben (fiatal erdő). V. 15.; —

. diminutana Hw. Nagyszeben VI. 7.

$6 Különf élék.

Dichrorampha — guaestionama 2. Besztercze VII. 10.; —
acuminatana Z. Nagyszeben (fiatal erdő) VI. 7.

Cerostoma lucella W. Nagyszeben (fiatal erdő) VII. 1.; —
xylostella L. Szebenhegység (Szeben patak) V. 27.

Metzneria lapella L. Előpatak. 3

Gelechia rhombdella. Schiff. Nagyszeben VIII. 18. ; — solutella-

Z. Nagyszeben VIII. 11. ; macutatella Hb. Előpatak ; — seguax Hw. li i

Nagyszeben VIII. 7. ; — triparella 2. Nagyszeben V. 28.
Tachyptiha. populella Cl. Előpatak. Í
Xystophora unmicolorella Dup. Nagyszeben (fiatal erdő) VII, 1.
Anacampsis amthytidella Hb. Nagyszeben VI. 3.; — vorti-

cella Sc. Nagyszeben VI. 9. Besztercze VII. 183.

Pleurota aristella L. Vizakna VII. 18. VIII. 1.

Hyperallia, citrinahs Sc. Nagyszeben (fiatal erdő) VII. 1.
Carcina guercana F. Nagyszeben, Előpatak.

Borkhausema flavifrontella Hb. Előpatak.

Epermema lIligerella Hb. Nagyszeben (Alterberg) VI. 12. ; —

chaerophylella Goeze Nagyszeben (fiatal erdő) IV. 26.

Mompha decorella Stph. Előpatak.

Psacaphora Schramkella Hb. Előpatak. :

Coleophora. ornatipenella Hb. Nagyszeben VI. 3. ; — clypei-
ferella Hufn. Nagyszeben VIII. 18.; — jfringülella L. Nagyszeben

(fiatal erdő) V. 28. ; — hemerobiella Sc. Előpatak ; — lineolea Hw.

Előpatak ; — mnutantella Mühlig Kis-Csűr VI. 5.; — argentula 2.

Előpatak á
Iathocolletis cramerella F. Nagyszeben (fiatal erdő) V. I.; —

gunguenotella Frey. Nagyszeben (fiatal erdő) VI.. 2.
Opostege aurttella Hb. Nagyszeben (fiatal erdő) VI. 18.
Nemophora Schwarziella 72. Nagyszeben (fiatal erdő) V. 15.

Különfélék.

A rovarok szánalomérzéke. Számtalan kisérlet, melyet az
orvosok magasabbrendű állatokkal végeztek, arra enged követ-
keztetni, hogy az állatoknak is van érzékük a szerelem, barát-
ság, harag, gyűlölet, odaadás, bátorság, féltékenység, furfang,
gyanakodás, sőt a szánalom és rokonszenvezés iránt is. A tudó-
sok eleinte azt htték, hogy eme felsorolt lelki tulajdonságok
iránt csak a magasabbrendű állatoknak van érzékük, mert csak
ezeknek van kifejlettebb agyrendszerük. Most egy franczia tudós,

a
ea
s:

za

7

a]
a]

Kiilönfélék

G. H. Monod, hosszas kutatások után bebizonyította, hogy ezen
legmagasabb fokú szellemi érzék a legalsóbb rendű rovaroknál
is tapasztalható. Egy gyíkot porczellánedénybe zárt s csak
csótánokat adott neki táplálékul. A csótánok igen féltek a
gyiktól s még közeléből is elszaladtak. Majd kis vizespoharat
helyeztek az edénybe, melybe a csótánok beleesvén, kettőzött

félelemmel iparkodtak onnan kiszabadulni, mert egyrészt féltek

a megfuladástól, másrészt, hogy a gyik elnyeli őket Egy alka-
lommal légy esett az edénybe. Nehány svábbogár azonnal segit
ségére indult, de mikor észrevették, hogy mem sas ssajatsetatsúlk
Vall veszedelemben, azonnal eltávoztak. Mikor pedig a saját fajuk
volt veszedelemben. valamennyi segítségére sietett, ami bizonyára

a rokonérzésre és szánalomra enged következtetni. Ennél még"

érdekesebb az az eset, amelyet Wachsmann Ferencz
közölt (R" 5. 1898. 148." 1.)

A rózsa bifurcatiójárol. A Lorence Allen nevű rózsán figyel-
tem meg augusztusban igen érdekes rendellenességet. A rózsatő
egyik ágát az ApMs-ok annyira ellepték, hogy szívásuk következ-
tében a hajtás nagyon megrövidült; a sűrűn álló levelek az ág
hegyén fejlődő virágba ékelődve, azt két részre válsztoiták. A VÍ-
rág mindkét felében. aránylag igen sok volt a porzó és kevés a
szirom. JE

Megeszik-e a madarak a méheket? Csaknem minden mé-
hészeti munkában felemlítenek a méhek ellenségei közt nehány
madarat is, mint a vörösbegyet. a barázdabillegetőt, a rozsdafarkot
és a légykapót. Az ily állítások Rey B. szerint téves megfigyelé-
seken alapulnak. Hogy gyönge éneklőmadár méhet fullánkostul
elnyelhessen, annélkül, hogy ezért életével lakolna, az szerinte a
mesék birodalmába tartozik és végre valahára idején lenne, az
ily állításokat a szakművekből kiküszöbölni. . Felfogását igazolja
Binder J., ki a rajzás alkalmával ismételten megfigyelte, hogy
a fecske, a rozsdafark és a légykapó a méhek sokaságán átröpült
s azokat megette, de midőn közelebb vizsgálta a dolgot, azt ta-
pasztalta, hogy a rozsdafark és a légykapó csak heréket evett;
hogy munkásokat is ennének, azt ő is kétségbe vonja.

A Stephanitis Azaleae Horv. nevű kis reczés poloskát
(Tingitida) mutatta be Dr. Horváth Géza a k. m. Természet-
tudományi Társulat állattani szakosztályának 1905. nov. úűlésén.
Hollandiából kapott számos példányt, a hol a Japánból importált
Azaleákban nagy kárt okoznak. Ez az első eset, hogy e rovar,
mely eddig kizárólag Japánból volt ismeretes, Európában meg-
jelent és itt szaporodott.

A Magyar Nemzeti Muzeum hangyagyüjteményét ismer-
tette Biró Lajos a k. m. Természettudományi Társulat állat-
tani szakosztályának 1905. októberi szakülésén. A gyüjtemény két
részre oszlik. Az egyik az eddig hazánkból ismert 72 hangyafajt
foglalja magában, melyek számát az előadó újabban a Tenger-
melléken felfedezett 4 fajjal gyarapította. "A másik. a föld
minden részéből való mintegy 670 fajt foglalja magában. Azon-

ÓD
(99)

Különfelék.

kivül körülbelül 4700 hangya van tudományos feldolgozás alatt.
A gyüjteményben HBurópa után Ausztrália hangyafaunája van a
legteljesebben képviselve. Összesen 5200 hangyafaj ismeretes.
Madár mint lepkevadász. Azon számos lepkész, köztük
Aigner barátom által is vallott nézet, hogy a madarak a lepké-
ket röptükben nem igen bántják, némileg megezáfolást nyer az
általam 1905. évi junius elején észlelt következő jelenség által:
Az említett év tavaszán és nyarán Péczel és Isaszegh környékén
rendkívül sok volt az Agrotis obscura és Agrotis Tyritici. Ahová
az ember lépett vagy nyúlt, lépten-nyomon találkozott velük;
minden helyről, mely nekik a napfény ellen csak némi menedé-
ket is nyujthatott, egy-két példány fel volt riasztható. A háztól,
a melyben nyaraltam, nem messze állott egy léczkerítés, melyen hi
madárkák nyugtalanul csicserészve tanyáztak és minduntalan fel- a
repültek, mindannyiszor neki mentek a ház falának, onnét pedig ;

fh
24
)

i
visszarepültek a kerítésre, vagy a közelben álló fák és bokrokra. £7
A madarak ezen szokatlan élénksége feltünt nekem s utána járva, sál
azt tapasztaltam, hogy a háznak árnyékban lévő oldalán, különö- f.

sen pedig az eresz alatt, a fent nevezett éjjeli pillékből igen sok
núzódott meg, a melyek különböző behatások, különösen pedig a
nap és árnyék-viszonyok változásai folytán megzavarva, megle-
hetős gyakran felröppentek s amint helyüket elhagyták és magu-
kat repülés által elárultak, nyomban utánuk termettek a közel-
ben mindössze 9—10 méter távolságban reájuk leselkedő madarak
s őket röptükben elkapkodva, diadalmasan előbbeni helyükre vit-
ték, ahol azután vig lakmározást folytattak. Ezen játék tartott
majdnem az egész délelőttön át, addig t. 1. mig a ház ezen
oldala nap alá nem került és a lepkék ismét más, alkalmasabb
rejtekhelyre nem távoztak. Későbbi utánjárásom által sikerűlt
megállapítanom, hogy az ügyes lepkész a nálunk nem ritka
Muscicapa grisola L. volt. Ulbrich Ede.

Lycaena Icarus és a pók. 1904. junius 3-án találtam az
Astragalus contortiplicatus on a Lycaena Icarust egy pók karmai
között, mely a lepkét oly erősen tartotta, hogy szabadulni nem
tudott. A lepke a szárnyát egyenesen tartotta, de mintha meglett
volna bénulva, tehetetlenül türte a pók szívását, mely a szárny-
nak és tornak egy részét sarlóival fogta. Erdekes látvány volt a
pók első támadása a lepke ellen. Először á potroh elejét sebesí- :
tette meg, azután gyorsan helyet " változtatván a tort és a szár- 7:
nyat csípte meg. A lepke kezdetben alig vergődött, úgy látszik, 5
a váratlan és heves támadás csaknem megbénította. Később emel-
kedni igyekezett, de apók a tort és szárnyat eleresztette és újból
a potrohba harapot bele. Ez használt, mert a lepke azután leg-
feljebb csápjait mozgatta. A lepke a póktól való megszabadulása
után nem röpült és szárnyait alig mozgathatta. Míg a támadast, s
az óriási ügyességet, melylyel a pók a gyors röptű pillangót el-
fogta bámultam, a pók elmenekült s így sajnálatomra faját nem
állapíthattam meg.

ÉLES BEL F MTA
VÉN La ág BE szkr T05 ese

ú fi

azt VSLD

DA

SA as

Él

1 a a

1 enéT ET A VB;

Írodalom 89

Az Ephestia Kühniella Z.-t, mely a malmokban nagy kárt
szokott okozni, újabban Washburn F. L. behatóan tanulmá-
nyozta. Védekezésül ajánlja a zsákok, gépek és malomhelyiségek
gyakori és alapos fertőtlenítését, még pedig szénkénegezés és
hideg levegő behatása által. A szénkénegezés által ICS2 : 100000
köbméter levegő behatására 42 óra alatt elpusztultak a hernyók
és molyok ; 1 : 5000 behatása mellett a nagy zsákrakások közepén
levő hernyók 24 óra alatt elpusztultak, de a peték nem. A hideg
levegő (-t- 3—59) 6!/2 nap alatt megölte a petéket, lárvákat,
bábokat és molyokat.

Irodalom.

Schilsky, J., Die Káfer EBuropas. (Küster € Kraatz, Heft
42, Nürnberg, 1906.)

Ez a füzet is száz bogárfaj részletes leírását tartalmazza,
legnagyobb részük (74) az Apion genusra, a többi pedig az
Apoderus, Rhynchites, Byctiscus, Attelabus, Euscelus, Iuops, Sper-
mophagus, Bruchidius, Dasytes és — Haplocnemus nemekre esik.
Faunaterületünkből is több faj van felemlítve, így A. austriacum
Wagn. (Fertőtó, Erdély), transsylvanicum Schilsky n. sp. (Vár-
hegy Marosvásárhely mellett), szomticola Schisky n. sp. (Bosz-
nia : Klekovaéa), hungaricum Desbr. (Magyarország, Herczegovina),
aeneomicans Wenck. (Dél-Magyarország), melamcholicum Wenek.
(Erdély, Bosznia; faunánkra új), punctirostre Gyllh. (Magyar-
é; Horvátország), Sundevalli Boh. (Magyarország és Bosznia) és
amethystinum Mill. (Ács). A Rhynchites-félék - nemeiből leírt fajok
többnyire keletázsiaiak (Japán). - Csiki Ernő.

3

Csiki Ernő, Magyarország bogárfatunája. Vezérfonal
a magyar szent korona országainak területén előforduló bo-
garak megismerésére. I. kötet, 2. füzet. 81—160. I., 18 szö-
vegközti rajzzal. Budapest, 1906. III. 31 )

A R. L. mult évi XII. kötetének 127. lapján ismertetett
munkának a napokban jelent meg a 2. füzete, melyben ,A bo-
garak rendszertani beosztása" ezímű fejezettel az általános rész
befejezést nyert. Az általános részben tárgyaltak könnyebb fel-
keresésére szolgál az azt bezáró tárgymutató. A tüzetes részben
az alrendek jellemzése és meghatározó kulcsa után az első al-
rend, az Adephagák és faunánkban képviselt egyetlen haduk, a
Caraboideák jellemzését találjuk. A Caraboideák 7 családjának
meghatározó kulcsát megfelelő rajzok világítják meg. Az első
bogárcsalád, mely tárgyalásra került, a Cicindehdaé család, melyet
hazánkban egyetlen nem, a Cicindela genus kepviseli. A fajok

9g0 Irodalom

meghatározó kulcsa nemcsak a fontosabb tulajdonságokat sorolja
fel, hanem magába foglalja a fajok és fajváltozatok rövid.
diagnozisát is. A Cicindela hybrida !inn. szép ibolyakék alakja
az ab. jodina nevet nyerte. A futóbogarak (Carabidae) családjá-
nak jellemzését az alcsaládok meghatározó kulcsa követi. Az első
alcsaládot nálunk 7 nemzetség és az első nemzetséget 4 nem
képviseli, melyek közül ez a füzet a Calosoma, Procerus és Ca-
rabus nemet tárgyalja, utóbbi nem fajainak meghatározó kulcsá-
ból nehány faj a következő füzetre maradt. A bábrablók kőzül a .
Calosoma (Calhsphaena) reticulatum F. faunánkra új, első példá-
nyait Chinorányi Ede gyüjtötte a Vértesben. A Carabus nem re-
viziója sok érdekeset hozott, sok synonymiai kérdés tisztázást
nyert, különösen a sok színeltérés összevonása után szerző a fő-
súlyt arra fektette, hogy a lokális fajváltozatokat megállapíthassa.
Ebben a füzetben a következő új fajváltozatok leírását (latin
diagnosisuk jegyzet alakjában) találjuk. C. violaceus var. rákosien-
sis a Rákos-ról, C. plamicollis var. Verae a Wogarasi havasok és
a Bucsecsről, C. auronitens var Escheri ab. funestus a délerdély
havasokról, C. camcellatus var. tibiscinus a Nagy Alföldről, külö-
nösen a Tisza vidékéről, var. ungensis az ungmegyei Kárpátok-
ból, C. Parreyssi var. Padewietm a Velebitből, C. Scheidleri var. :
distinguendus a Rákosról és a Szent-Endrei szigetről, var. pulchel 7.
lus a nyitramegyei Tavarnokról, var. jucundus a budai és pilisi sz
;

hegységből, var. pannomicus a Dunántúl keleti sík területéről, C.
Hampei var. validus Nagyágról, var. dacicus a Szamos völgyéből, ae
var. diffims Kolozsvármegyéből, var eximius Nagyváradról és A
var. zilamiensis Zilah környékéről. Azonkívül a C. Parreyssi bosz- 18
niai alakja, a var. Ganglbaueri Apfb. 1890 (nec Reitter 1888, ;
nec Starck 1894), mivel ez a név már előbb más futóbogárra
alkalmaztatott, az uj plamnaecola nevet kapta. A mint már ezek-
ből is látjuk, a füzet sok érdekeset is tartalmaz, de eltekintve
ettől, ez az első ily irányú munka faunánk bogárvilágának teljes
képét tárja a vizsgáló elé és a mi fő, magyar nyelven !

u

,. ROVARTANI LAPOK"

XIII. Band. 4. Heft. April 1906.

S. 69. L. v. Aigner-Abafi: Neue Falterformen aus Un-
garn. Nach einer kurzen Einleitung über die Wichtigkeit des
Studiums der Schmetterliíngvarietáten besehreibt Verfasser die in
seinem Besitze befindlichen Formen, die wir bereits (R. L. 1905
p. 152) namhaft gemacht haben (Siehe auch: Entom. Zeitschrift,
Guben XIX. p. 207).

S. 74. Th. Uhryk: Bettrag zur Schmetterhingsfauna von Ungarn.
Verfasser hat in der Umgebung von Budapest folgende Variletá-
ten beobachtet: Caradrina guadripunctata w. leucoptera, Eu-
bdlemma arcuinma v. argillacea und v: blandula, Zygaena Scabio-
sae ab. divisa, Z. punctum v. dystrepta, 2. Achlulleae v. arrago-
nesis und ab. confluens, sowie 2. Metiloti v. confusa.

8. 76. E. Csiki: Die Borkenküfer Ungarns II. Die 2. Fort-
setzung der Arbeit enthült die Bestimmungstabelle der zwei
Borkenküferfamilien /pidae nnd Platypodidae. Die erste Familie
. (Ipidae) wird chara-terisiert und die hieher gehörigen vier Tribus
auseinandergehalten. Der Besehreibung des ersten Tribus (4ccop-
togastrim) und deren einzigen Gattung Eccoptogaster folgt die
Bestimmungstabelle der hierher gehörigen Arten, deren ausführ-
licne Behandlung aber erst in der nüchsten HFortsetzung begin-
nen wird.

S. 80. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns. XI.
Apatura Iha in Ungarn nur stellenweise háufig, im Süden vermut-
lich in 2 Generationen; ab. Iitades sehr selten, die ab. et
var. Clytie substituiert háufig die Stammform, darunter sehr sel-
ten die ab. astasiotdes, var. rubescens (v. dilutior) und die ganz
lichte var. fos; im Süden erseheint v. Metis háufiíger und wohl
auch v. Bunea. Iimemtis Camulla kommt in 2 Generationen vor.

S. 83. Dr. D. Czekelius: Beitrag zur Lepidopterenfauua
Szebenbürgens. Verfasser zühlt die 1904 beobachteten, für das
Gebiet teilweise neuen Arten auf.

Kleinere Mitteilungen. 5

S. 85. Mitleid bei Insekten nach den Beobachtungen von
Monod.
S. 86. D. E.: Bifurcation der ÍRosen, verursacht durch eine
Aphis-Art.
S. 86. Fressen die Vögel die Bienen? nach einer Beobach-
tung von E. Rey.
S. 86. Stephamitis Azaleae, diese Hemiptere legte der Autor
Dr. G. Horváth in der ung. Naturwiss. Gesellschaft vor u. z.
aus Holland, wohin sie aus Japan eingesehleppt worden ist. In
Japan ist sie den Azaleen sehr schádlich.
S. 96. Uber die Ameisensammlung des Ung. National-Mu-
seums hielt L. Biró in der Ung. Naturwiss. Gesellschaft einen
Vortrag. Die Sammlung enthált: a) 72 ungarische Arten, wozu
4 neue hinzukommen, die Verfasser an der Adria entdeckt hatp;
b) 670 Arten aus allen Weltteilen. Ausserdem sind noch ca.
4700 Exemplare aufzuarbeiten.
87. E. Ulbrich: Vögel als échmetterlingsjüger. Verfasser
beobachtete in der Umgebungy von Budapest Muscicapa grisola,
welche die von den Wünden abfliegenden massenhaften Agrotis
obscura und A. Tritici abfingen und verzehrten.
S. 87. D. E.: Lycaena Icarus. Verfasser beobaehtete eine
Spinne, die den kleinen Falter abgefangen hatte und besehreibt
den ganzen Vorgapg.

S. 88. Ephestia Kühniella. Bekámpfung. Nach EF. L.
Washburn.
Literatur :

Scechilsky J. Die Káfer HBuropas. Heft 42. Besprochen
von E. Csiki.

Csiki E. Die Káferfauna Ungarns (in ungarischer Sprache).
H- Heft 2.

. Entomologiai "művek.

Sze sre 505 Arthropoda: Kiadja a k. m. Természettudományi Társulaa
i , társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. "Állatmuzeum, utasitás álla. Esö
ÖS nésése Srtgrlásárás És csontvázak . készítésére, kkal .. kor úzás A kis

onjlésétes 2 öz — Szzpőjés §2 ÖS A rovargyűjtő 1 kor... 60 AI. EZÉS

Kricsch 5. E. rovarok KEZE 16 ábrával 80 fill. — A IzanáHlok A

ajza 40 kör éKEG i
. Lepidoptera. Béin K. SA kis lepke. A c sek més rés
ijtése 2. kors A, Aigner L.A lepkészet története "Magyarországon
TE Aigner-Pávoel- Unryk, "Magyarország lepkéinek- jegyzéke 5 kor. —
7 KKE S EESEÉÉK éz Auft. 1800 Abb. aut 50 Jaib Tafeln 25 kor.

7. Tés SZERET 30. kor. Dió Raupen c örs Gross-Sohmetterlioge Europas 5
bb. aut . 50 Tzdelh 30. kör. ; ;

niversi. i6 nA Gé.

Coleoptera. Törő rök "Pp. Húsz kalász a. kőE 80 Mt Bé. K. X3kis E
jtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2-kor.. — "Cülwer, Kaferbucb ;
mit 48 color. Tateln 928 kor 2 Seidlítz, Fauna. "Transsylganica 12 kor
Té Br. Horváth JEE Adatok ZA hazai ELL ASÁK ismeretéhez

b

tten oO. TRM SSE E 2 kötet, csak

29

SA lánás -A ÜZGYEK Birodalom Állátoiláss (Fauna Regni Hung EGESZ jez

§- Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság " számára, - ki sé 7

E e zés kn 556 sráncáá KT

upx
x

ü Stee

Magyarország bogárfaunája.

Vezérfonal-a magyar szent korona országainak " terü.

letén előforduló bogarak megismerésére.

IRTA

C SIKI ER NŐ

A Magyar Némzeti Muzeum . segédőre.

A három kötetes munka első kötéte a bevezető
morphologiai "részen kívül a Caraboideákat — és
Staphylinoideákat, a második - kötet a , Palpicorniá-
kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harma-
dik. kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora és
Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni.

-

A. "múnká 5. : íves : füzetekben " jelenik "meg
egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ára
2 kor, 40 fdl.

Megjelent az I. kötet élső és második füzete.

Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda-

pest, VIII... Nemzeti Múzeum) küldendők.

Schmidl Sándor könyvnyomdája Budapest, IV., Uj-utcza. 3.

SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES

MNIKINNIKINNNIINNIIAAI

3 9088 01427 0680